2011 június 10. | Szerző: gandika
Ez a het az egyik katasztrofahet volt eletemben. Rendben, ne essunk tulzasokba, de akkor is. Borzaszto, es meg nincs vege. Mivel az idorendi sorrendet mar reg felrugtam az irkalmanyaim altal, elarulom, hogy most egy kogazdag csaladnak dolgozom. Megis mikent? Hazvezetonokent, gyerekfelvigyazokant. Vicces, masfel diplomaval, 7 evnyi epitoipari tapasztalattal… Na de ez van, ha az ember idegen orszagban probal boldogulni. Igazabol nincs semmi bajom azzal, hogy ilyen munkam van, a csaladdal vannak gondjaim. Illetve teny, hogy nagyon hianyzik az epitoipar porgese, idegeskedesei es az, hogy folyton dontenem kellett. It nem donthetek, itt csak kerdezhetek. Es ha veletlenul gondolkodni merek, es nem tetszik a csaladnak, akkor le vagyok szurva. Ez rossz. A csaladdal csak az a rossz meg, hogy tul sokat akarnak. Kiszamoltam, heti atlag 65 orat melozom. A legutalatosabb napok a hetfo, a csutortok, a pentek es a szombat. Szombaton mar alig varom, hogy vegezhessek, hogy eltunhessek, hogy vasarnap estig ne is lassam a hazat. Jo, tulzas, de sajnos van valosagalapja.
Hogy ez a het miert esik a katasztrofalis hetek koze? Mert a csalad vallasi hovatartozasuk miatt kedd estetol csutortok esteig “unnepelt”, es pentek estetol szombat esteig a rendszeres unnep van. Nehez. Semmi baj nincs azzal, hogy ragaszkodnak a szokasaikhoz, sot. Tisztelem oket ezert. De hogy emiatt egy masik embert, akinek nem ilyen a vallasa, olykor rabszolgakent hasznaljanak, az problema. Mert olykor igy erzem magam, rabszolganak. Na jo, kapok fizetest, tehat nem rabszolgamunka, de akkor is… Mondjuk robotnak. Kedden este fel 12-kor bekopognak az ajtomon – igen, itt rontottam el a dolgot, hogy bentlakasos a melo – mert hazaerkeztek a vendegsegbol, es kapcsoljak mar nekik lampakat. Masnap delelott alszanalk, en meg hiaba kezdtem kesobb a szokasosnal, semmire nem jutottam, mert anyuka ugyan felkelt 10-kor, nekiallt fozni, en meg probaltam a rendet megorizni. A csalad ebedre volt hivatalos, legalabb volt egy kis nyugtom. Csakhogy 11 utan sikerult a tobbieknek felkelniuk, reggeliztetes, mosogatas, rendrakas… Egy ora utan sikerult is elindulniuk, en meg kezdhettem neki a szokasos napi teendoknek, amit reggel fel 9-kor szoktam kezdeni. Egy orat pihentem, es egy oraval kesobb kezdtem reggel. Az elvileg 5 oras szabadidombol igy csak ketto lett… Es este sok vendeg jott… Emiatt a nagy etkezoben kellett teriteni. Ezt amugy tanuloszobanak hasznaljak a gyerekek. Ez azt jelenti, hogy ha ott kell vendeget fogadni, akkor nekem olyan egy oras munka, mire teriteni is lehet. Ki kell pakolni ugyanis… A lenyeg, hogy eppen vegeztem meg a vendegek erkezese elott… A vacsora nem volt veszes, csak sokaig tartott. Ejfelkor sikerult mondjuk vegeznem, a poharakat mar nem mosogattam el, feltem, hogy sok kis pohar lesz beloluk… Csutortokon reggel meg kesobb kezdtem, megbeszelve termeszetesen anyukaval, mivel tudtam, hogy 10 elott senki nem fog felkelni. Igy 9-kor alltam neki a maradek romeltakaritasnak. Ez viszont azt jelentette, hogy a koztes szabadidom csak 3 ora. Csakhogy a csalad ismet egy orakor tavozott, igy ismet csak egy orat tudtam pihenni… Es a heten meg semmit nem tudtam vasalni, mivel teljesen lefoglaltak. Igy csutortok este, miutan nagyjabol vegeztem a hivatalosan elvegzendokkel, ugymint lecsoszeru paradicsomsalata keszitese es reteksalata, meg persze a takaritas, nekialltam vasalni. Kozben meg rohangaltam a konyhaba, mert mikor visszaerkeztek, anyuka ismet nekiallt fozni a mai vacsorahoz. Ma is sok vendeg jon…….. Es kapcsoljam be ezt, a sutot, a gazt, huzzam ki a konnektorbol azt, most mar sotet van, nem lat, magyarul kapcsoljak mar lampat, hasonlok. Este 9 utan hagytam abba a vasalast, elfaradtam, na. Ezutan meg romeltakaritas a konyhaban, es enni is kene valamit, mert egesz nap csak egy szelet sajttortat sikerult megennem.
Es ma ismet vendegek… Ismet ejfel koruli tavozassal… Mar most faradt vagyok…
Mostanaban elkezdtem masik munkat keresni. A fentiek alapjan mindenki azt mondana, minek vagyok en meg mindig ott, menjek, es dolgozzak mashol. En is ezt gondolom. Azonban. Tegnapelott anyuka bejelentette, hogy a honap vegetol egy evre otthon lesz. Nem, nem terhes. Bar szeretne meg egy negyedik gyereket, ha lehet, kislanyt, mert az eddigi harom fiu. Ez nekem jo urugy lenne, hogy tavozzak. Mert a nanny – az is van am, nem is birnatem. Masnap vegulis megkaptam. Csak furcsa volt szamomra a dolog, na.m egyedul ekkora hazban es ilyen rendetlen csaladdal… – ugye most julius vegetol el lesz kuldve, mondvan anyuka itt lesz, nincs a nannyre tobbet szukseg. En meg megkapom a nanny bizonyos feladatait meg, ugymint a gyerekruhak vasalasa, a gyerekek szekrenyeinek rendben tartasa… Mintha az eddigiek nem lennenek eppen elegek. Az is elhangzott, hogy valamennyivel megemelik a fizetesemet… Na, a hetfoi ures boritekhoz kepest minden tobb… Allitolag elfelejtette anyuka beletenni a fizetesemet. A boritek a nevemmel le volt zarva es ures volt… Gondoljon mindenki azt, amit akar. En is azt tet
boring
2011 június 5. | Szerző: gandika
Es ez csak esik, csak esik, csak esik… Meg az a jo, hogy csak csendesen…
A kepviselofank
2011 június 5. | Szerző: gandika
Na, barartosnem kitalata, hogy csinal kepviselofankot. Termeszetesen eleteben eloszor. Khm, en is eloszor.
Elso feladat a receptvalasztas. Ugyebar van itt a jo kis Horvath Ilona, meg az internet. Elso korre maradtunk a nyomtatott verzional. 20 dkg lisztet keverjunk bele 10 dkg forrositott vaj es 2 dl forralt viz elegyebe, es 2-3 percig. Egy perc utan eppen ugyanugy nezett ki, mint 2 es fel perc utan. Ezutan egyesevel keverjuk bele a tojasokat. Baratosnem gondolata eloszor, hogy eleg lesz 4 bele, mert nagyok a tojasok. Mire en megjegyeztem, hogy, ez a szakacskonyv a jo kis hazitojasokra lett kitalalva, igy marad az ot. Egyetertettunk. Na, keveri, keveri, keverne azt a tojast bele a masszaba. Egy internetes receptnel olvastuk, hogy robotgepet hasznalt az iroja. Probaljuk ki. Konnyebbnek is tunt, csak aztan az utolso utan a massza igencsak ragaszkodott a robotgephez. Lekapirgaltuk, maradjunk a fakanalnal. Persze kozben aggodtunk egy cseppet, mert a neten tobb helyen elolvastuk a szokasos felmerulheto problmakat, es leginkbb azt emeltek ki, hogy elfolyhat a teszta, mert meleg helyen dolgozunk. Na de kerem szepen, ha egyszer forro sult vaj-lisztbe kell keverni a tojasokat, akkor hogy lehet nem meleg helyen dolgozni… A masik, hogy gyorsan kell elkeverni a tojasokat… Mig meleg a masza… Ezt hogy lehet osszeegyeztetni… Mindegy, mi kevertuk, es kesz, lesz, ami lesz. Osszeallt. Dio nagysagu halmokat tegyunk a kivajazott sutopapirra… Idezem: “Az egyenletes kiszaggatas leggyorsabb modja, ha a tesztat lisztezett deszkan 2 cm-es vastagsagra kisodorjuk, 2 cm-es darabokra felvagjuk, s golyo alakra megformaljuk.” Aha. Megis mikent sodorjon az ember lanya egy masszat… Jo lesz nekunk a vizes kanal is. Halmoztunk. A sutolapra 6 cm-es tavolsagra kell tenni a halmokat. De csak ket tepsink van. Akkor nem lesz 6 cm, csak 4. Ne nojenek akkorara, es kesz. 20 db lett, 19 fert a tepsikbe. Mivel vendegei lesznek baratosnemnak, csinaljunk meg egy kis tesztat…
De akkor az legyen masik recept. Az interneten egy Vancza fele receptet valasztottunk, csakhogy maradjunk a hagyomanyos recepteknel. Ez 10 dkg vajat es 10 evokanal vizet ir, 10 dkg liszttel. Kevesebb, es zsirosabb teszta ezek szerint. Es csak 4 tojast. Mivel ugy veltuk, a kevesebb liszt miatt folyosabb lesz a massza, a robotgepet kihagyjuk. Megjegyzem, a robotgeprol igen nehezen sikerult lemosnom a masszat, nagyon szerettek egymast. Tehat, “rutinosan” elkeszult a mondjuk “rantas”, es bele lett keverve a 4 tojas, igen, egyesevel. Fakanallal, kezzel. Egy kis karizomerosito. baratosnem: “Ha ezt meg tudom cinalni, akkor mindent meg tudok csinalni…. Kovetkezo, hogy ferjet talaljak.” Igaza van, mindent meg tud csinalni, ugyes o. Csak ez a ferj dolog, sajnos, igen, na, neki sem megy. Nekem sem. Pedig nagyon jol fozunk, nem vagyunk csunyak sem, o mondjuk szebb, szerintem, es meg gondolkodni is tudunk, kedvesek, okosak, megertoek………. Ez volt itt a reklam helye.
Visszaterve a fankhoz. Ilonka receptje egy oras pihenot ker, igy megkapjak. Addig, gondoltuk, elkeszul a kovetkezo adag, meg leugrunk a boltba, meg kiteregetes. Csakhogy kozben rajottunk, hogy Vancza receptje nem ker pihenot, es mivel a teszta valoban folyosabb, mint Ilonkae, nem is lehet kihalmozni, hogy akkor is pihen, mert nekunk ido kell. Foleg, hogy a sutot is be kell melegiteni, es sajnos ez a suto nem arrol hires, hogy iziben forro lesz. Baratosnem azert elkezdte a halmozast, majd vissza is lett rakva a talba, mert lepenyeket nem szeretnenk. Majd nekiallt teregetni, es kozben megnezte a sutot – kb. 15 perc utan, hogy bekapcsolta, majd igy szolt: “Nyulj bele a sutobe, hogy milyen!?” Dehogy nyulok, minden bizonnyal eleg meleg mar ahhoz, hogy megsusse a kezem….Azert persze megneztem, de leszavaztam,, mert Ilonka szerint: “Igen fontos a sutese. Egyenletes, jo meleg sutobe teszuk.” Ez szerintem meg nem volt egyenletes… Mivel az internetes receptek valamelyike azt irta, hogy erdemes vizet is berakni a suto aljaba, mi ennek is eleget tettunk.
Megkezdtuk a sutest, ket szinten, azaz ket tepsit raktunk be. Baratosnem ott kukkolja a fankokat, mi tortenik veluk. Milyen okos volt, aki kitalalta, hogy ablakosak legyenek a sutok… Egyszercsak felkialtott: “Az egyik mar no!” Majd szakadtunk a nevetestol. Foleg, hogy kozotem vele, ezt leirom, le kell irnom, mire o, hogy ne egessem… Ez egyebkent nem eges, ez aranyos. Ugye, hogy az! A receptek azt is irjak, hogy a sutes elejen nem lehet kinyitni a suto ajtajat. Mert kulonben osszeesnek szegenyek… De az idotartamban elternek, Vancza 10 percet ir, Ilonka 15-öt, interneten volt 20 is. Kozben en is megneztem, most ugy neznek ki, mint a pogacsak. Baratosnem par pillanatra nem nezte oket, majd rajuk pillantva ujabb felkialtas: “Hi, mekkorak lettek!” Valoban szepen nonek, most mar pirulnak, lejjebb vettuk a sutot is, hogy eloiras szerint ropogora suljenek. Nagyon nagyok lesznek… Tenyleg… Most meg a feladat, hogy mivel szurkaljuk meg oket. Nincs hustu, talan fogpiszkalo… Az sincs.
Kozben kisult az elso adag. Jo lesz a bornyito, annak hegyes a vege. Szurkaltunk. Szepek is lettek, meg lett sajnos kevesbe szep is, de az egy szem csoffadtat gyorsan megettuk. Racsra erdemes tenni… Hol a racs. Ja, a sutoben, a masik tepsi alatt. Van egy masik valahol, en is lattam tegnap. Hol… Jo lesz a mosogatos edenyszarito megforditva, sutopapirostol rarakjuk a kis fankocskakat. Kozben kikerult a masodik szint is, ott volt a csoffadt. Bekerult a masodik adag, ez a Vancza fele recept szerinti. A folyosabb. Gyorsan be is kellett rakni a sutobe oket, mert a tepsi azert meleg volt, es ugye a meleg helyen valo dolgozas kovetkezmenye, hogy szetfolyik, es ezt tapasztaltuk az elso halmoknal… A sutoben meg folytak szet tovabb… Lesz, ami lesz. Majd par perc mulva baratosnem: “Na, elkezdodott!” Es valoban, elkezdtek emelkedni. Es az egyik ugy nez ki, mintha igazi fank lenne, nem kepviselo, szep, kerek es kozepen melyedes…
Kozben vaniliakremet kell kesziteni. Vegulis maradtunk a higabb es tojassal dusitott vaniliapudingnal. Az egyszeruseg kedveert.
Megsult a masodik adag is. Egy darab meg Ilonka receptje szerinti tesztabol valo, a tobbi Vanczae. Ilonkae szep, mit szep, gyonyoru magas, ropogos lett, a Vancza felek meg szepek, de laposak. Most megallapitottuk, hogy igen, tobb, mint egy orat kell allnia a kicsi halomnak sutes elott, es igen, Ilonka gyozott. Legkozelebb Ilonka receptje szerint keszul csak. Hogy lehet megtolteni a laposakat, meg nem tudjuk, de kitalaljuk.
A vaniliakremhez a tej felforrt, szepen keszul is, de sajnos az aljat lekapta… Idezem: “Megcsinalom a fankokat, erre elrontom a pudingot, amire azt mondtam, hogy azt mar meg lehet csinalni…” Altalaban igy szokott ez lenni. Itt mar nem koncentralt o sem, de akinek nem tetszik, az ne egyen, tobb jut nekunk.
Kiegesziteskeppen meg: miutan befejeztem ezt a bejegyzest, vegul elkeszult a vaniliakrem, ami nem lett tul bizalomgerjeszto… Na jo, kicsit darabos es hig lett. Nem betoltheto, ez a lenyeg. Ezen kivul, a felhasznalt tojassargajak feherjejibol (jesszus, de hulyen hangzik es nez ki ez leirva…) habcsokot csinaltam. Vegulis csinaltunk egy masik adag vaniliakremet es a habcsokok kicsit barnara sultek, mert elmentunk kozben boltba is, bar mire visszaertunk, meg nem voltak barnak, csak utana vissza fel lett veve a suto, hogy akkor egy kicsit gyorsabban szaradjanak, erre sikerult megegetni oket majdnem. A toltesnel meg tejszinhabot is hasznaltunk, vagyis “double cream”-et mondjuk habba verve – nem tudom eldonteni, hogy itt melyik felel meg az otthoni tejszinhabnak, a dupla, vagy a szimpla…Csak feltunk, hogy a szimplahoz fixalo kellene, igy inkabb a duplat vettuk, azt tudom, hogy ugy marad.
Az eredmeny tehat: a kepen. Lett martogatos, a Vancza fele recept szerintiek egy resze, ezeket a darabos krembe lehet martogatni meg a maradek tejszinhabba, meg a barnara sult maradek habcsokokat is (a tobbit mar megettuk), es a szepseges toltottek a Horvath Ilona recept szerintiek.
2011 június 5. | Szerző: gandika
Gondoltam, hogy ha mar egyszer ismet elkezdtem blogot irni, akkor szepen rendszerezem a dolgokat, es szepen, rendszeresen irok. Hat a nagy fenet… Alapvetoen idom nem sok van, amikor meg lenne, akkor meg energiam nincs. Hogy is van ez? Es termeszetesen az agyam meg folyamatosan jar, es egyfolytaban tudnek mit irni, de leginkabb csak annyi tortenik, hogy magamban leporognek a le nem irt sorok, es oda mar nem jutok, hogy rogzitesre is keruljenek… Kene egy diktafon? Akkor meg kellene hozza egy harmadik kez is, amivel mindig tartani tudom, amikor eppen kell. Na jo, azert ne essunk tulzasba, nem olyan nagy katasztrofa ez, hiszen nem egy Ady, vagy egy Kosztolanyi, vagy akarki hasonlo lennek… Semmit nem veszit a vilag, ha nem irom le, amit gondolok, ez az igazsag. Csak olykor nekem is jobb lenne, ha ismet vegiggondolhatnam a dolgokat, es egyszerubb, ha elolvasom, amit mar egyszer atragtam – mondtam, hogy onzo vagyok… De nem, mert nem irom le, csak magamban porognek a dolgok, es miutan kimeritettem agyban a gondolkodnivalot, mint aki jol vegezte dolgat, szepen be is csukom a “rekeszajtot”, es ennyi. Pedig milyen jo kis gondolatok tudnak megfogalmazodni bennem ilyenkor! Ismetlem onmagam, nem a vilagnak jok, nekem.
Ma reggel peldaul, mikor felebredtem, igazabol masodszor, mert elsore a szokasos fel hetes idopont volt, de az meg tul koran volt, mivel haromkor keveredtunk agyba, szoval, olyan kilenc korul felebredve beindult a gepezet a globuszban – marmint a fejemben. Ismet a mit is akarok en csinalni cimu musor. Igen, sajnos mostanaban egyfolytaban ez a szappanopera megy nalam, de azt hiszem azert, mert abban az eletkorban vagyok, amikor mar marhara meg kelett volna talalnom a helyem, a tarsam, csalad, ilyenek. De ugye en meg mindig egyedul, vandorolva… Es sokszor kinlodva. Talan, mert elegem van a keresgelesbol. Ma inkabb a tarsnelkuliseg kesztetett gondolkodasra. Hogy lehet az, hogy itt vagyok mindjart 31 evesen, es nem birok ralelni a megfelelo himnemu egyedre? (Igen, barmilyen furcsa is a mai vilagban, en himnemut szeretnek.) Az egyik nyomos ok minden bizonnyal, hogy jelenleg nem is talalkozom nagyon emberekkel, ugy eleg nehez. Meg most iti vannak azert a nyelvi akadalyok is, legalabbis szamomra ez gat. Na de mig otthon voltam, sem voltam kepes kiegeszittetni magam… Valahogy mindig a tabu pasikba botlottam bele… Es amikor ugye eppen el van foglalva a lelkem-szivem-agyam valakivel, es igen, eppen megbeszelem magammal, hogy nem, nem lehet, es tabu, es hasonlok, addig ugye eltelik mindig nemi ido, es aztan, mire letisztulnak a dolgok bennem, egy ideig senki, aztan megint tabu… A tabukkal az a baj, hogy tul sokan vannak. Mitol is tabu egy pasi? Lassuk csak. Leginkabb a barat kategoriaba tartozas, illetve egyeb kiegeszito korulmeny miatt. Az illeto jobarat. Az illeto jobarat es mondjuk fonokom. Az illeto jobarat es mondjuk nos. Az illeto jobarat es mondjuk csaladja van. Az illeto jobarat es mondjuk ugyfel. Az illeto jobarat es mondjuk uzleti partner. Az illeto jobarat es mondjuk van kozos nagyon jobarat. Az illeto jobarat rokona, es barat is egyben. Es ezek kombinacioi. A kedvencem volt: az illeto jobarat, fonok, nos es csalados. Hm. Nehez felulmulni. A jobarat kategoriaval alapvetoen “csak” az a bajom, hogy nekem fontosak a baratok, marmint, igen, mindenkinek fontosak, de en nem szeretem elvesziteni oket, sajnos eleg sok veszteseg ert mar ilyen teren. Tehat, fontosak, igy, ha esetleg a baratsagon tulmenoen valami mas is kerul a levegobe, akkor mindig visszariadok, hogy en nem akarom feldobni az ermet egy nagy kedojelert. Azaz, hogy inkabb legyen barat, mintsem megprobalni a kapcsolatosdit, ami ugye eddigi tapasztalataim szerint nem szokott mukodni – bar ezzel a hozzaallassal, tudom, nem is fog sosem -, majd a nem mukodo kapcsolatosdi utan meg teljesen elvesziteni az illetot. Azonban az igazsaghoz az is hozzatartozik, hogy igy is elveszitem az ilyen baratokat. ugyhogy lehet, hogy valtozik a felfogasom, es inkabb belevagok a kerdojelbe. Csak rossz erzes azert realizalni, hogy szamomra kedves embereket veszitek el csak azert, mert ilyen hulye emberi mivoltunk van. Mert valljuk be oszinten, a vilagunkat mi mozgatja leginkabb: ehseg, szex es aztan a gyarapodasi kenyszer, es temeszetesen a hatalomvagy. A tudavagyat en a hatalomvagy egyik fajtajakent emlitem… Es meg mielott valaki azt gondolna, hogy hianyos filozofiai eszmefuttatasokba bocsatkoznek, kjelentem, a fenti felsoolas ertelemszeruen nem teljes es arkitott, egyszerusitett. Es nem is boncolgatnam tovabb. Visszaterve a barat-tabu-korre, igen, rajottem, hogy a tabunak gondolt embereket elobb-utobb igy is ugy is elveszitem. De nos, csalados tabuval nem kezdek, en sem szeretnem megtudni, milyen erzes megcsaltnak lenni. Es itt nem is csak a szex oldalara gondolok, hanem erzelmi megcsalasra. Bar az mindenfelekeppen kialakul valamilyen szinten, ha mar felmerul a baratsagon tulmutato irany… Mert azert az igazsaghoz hozzatartozik, mentem bele ilyenbe is, de mondjuk erzelmileg nem kotodtem annyira. Igy abba is hagytam, mielott tul bonyolult lett volna az ugy. Es nem vagyok ra buszke, es sajnalom, hogy voltam olyan hulye, hogy belementem. Tanultam belole. Csak igy megint oda lyukadok ki, hogy a tabupasik…… Miert is nem talalkozom en vegre nem tabuval??? Akivel erdemes is talalkozni, ugy ertem.
A szallas
2011 május 26. | Szerző: gandika
Az elso hetvege itt, Londonban a barataimmal telt, naluk vendegeskedtem egeszen vasarnapig. A lakotarsaik, ket lany britek. Nem allitom, hogy mindent ertettem, amit mondtak, mert sajnos nem, de nagyjabol igen. Ami azert egy kis orommel toltott el, hiszen legalabb egy ici-pici haszna volt annak a rengeteg kidobott penznek es energianak, amit angol nyelvtanulasra koltottem otthon… Ossze sem merem szamolni, de nagysagrendileg olyan ketmillio korul jar… Rendben, ezt evek alatt, de a passziv tudason kivul sok mast nem sikerult osszeszednem. Nekem hasznalnom kell egy tudast, csak akkor tudas, ha csak van az agyamban, akkor semmire nem megyek vele.
Igazabol nem sok mindent csinaltunk, ennyi ido utan nem is nagyon emlekszem ra, csak olyanokra, hogy vettunk telefonkartyat, meg berletet, meg a kornyekukon maszkaltunk, buszoztunk. Azt viszont el kell ismernem, hogy eszmeletlenul nagy segitseg volt, hogy kvazi befogadtak es istapoltak. Es tenyleg, azota is ezt teszik. Barmi problema akad, ok mindig segitenek. Hihetetlen…
Na de, vasarnap estetol volt szallasom. A nyelviskolan keresztul volt intezve, egy csaladnal foglaltam helyet. A cimet termeszetesen akkor kaptam meg, amikor mar a repulon ultem, magyaran, szinte az utolso pillanatban. Baratosnem segitsegevel atmetroztunk az egesz varoson a megadott cimre, sajnos a borondom nem lett konnyebb, es nana, hogy lepcsok is voltak menet kozben. Azonban egy fiatalember ekkor is segedkezett, olyannyira, hogy egeszen a cimig kisert minket, mivel kiderult, a szomszed utcaban lakott – nem tudom, most ott lakik-e meg, vagy sem… Bekopogtattunk az ajton, egy srac ki is nyitotta… Kiderult, egy diakszallo-szeru volt a haz, es hogy nem is csaladhoz lettem elszallasolva. Persze, ez a tipusu szallas kevesebbe kerult, emiatt meg masnap intezkednem is kellett. A hazban negy srac es egy lany volt rajtam kivul. A sracok kozul harom Algeriabol jott, egy Spanyolorszagbol, a leanyzo pedig orosz volt. Elso megilletodottsegem utan meg kellett allapitanom, hogy nem is olyan nagy baj, hogy ide kerultem, ezek koze az emberek koze, mivel mind nagyon baratsagos es kedves volt. Termeszetesen ugyanabba a nyelviskolaba jartunk mindannyian, kulonbozo szintu csoportokba. En akkor meg nem tudtam, melyik szintre is kerulok, ez csak masnap, azaz hetfon derult ki ugyebar a nyelviskolaban. Az elso ejszaka nem sokat aludtam ebben a hazban, ugyanis nem sikerult feljutnom a szobamba, amin az orosz lannyal osztoztunk. A konyhaban kisebbfajta parti alakult ki erkezesem estejen, foztek nekem vacsorat, es egymas hazajarol kerdezgettuk egymast, amit az amitastechnikanak es a “jutubnak” koszonhetoen minden egyes mondat utan megspekeltunk egy kis videos bemutatoval.
A haz maga London nem epp a legszebb, de nem is a leglepukkantabb kornyeken talalhato, a 3-as zonaban Eszak-keleten. Tipikusan zartsoruan beepitett utca, ketszintes plusz tetoteres hazakkal, hatul zsebkendonyi kerttekkel, mind gondosan elszeparalva a szomszedtol, ha csak lehet, jo magas es zart keritessel. Ennek a haznak a kertjet teraszkent emlitenem, mivel teljesen le volt burkolva, es valojaban egy terasznyi meretu. Majdnem elfelejtettem, volt elokert is! Azaz volt hely a kukaknak, es meg lehetett meg kozeliteni a bejarati ajtot is… Kivulrol teljesen atlagosan nezett ki az epulet, semmi kulonlegeset nem mondhatnek rola. Belulrol viszonylag karbantartott, nem tul lelakott, szamomra tul szuk kozlekedokkel megaldott lakoter fogadott. Utolag meg kellett alapitanom, hogy London lakasait tekintve igenis jo allapotban volt az a lakas. Hogy en miket lattam itt… Majd errol is egyszer. Visszaterve szallasomhoz. Tul szuknek mondanam a kozlekedoket. Mivel valoban azok, hazai viszonylathoz kepest. A lepcso, melyen a szobakhoz kell felmenni, eppen olyan, mint a nagymamamnal a padlasfeljaro. Mar ami a kenyelmi fokozatot jelenti, eppenolyan meredek es szuk es rovidek a belepok. Csak epp karpitozva van… A konyha picike, de diakszallo, minek itt fozni… Eppenseggel mindenki minden nap fozott. Mivel egy diaknak sajnos altalaban nincs penze etterembe, pubba jarni enni, olcsobb fozni. Emiatt folyton kupis es koszos volt a konyha, annak ellenere, hogy mindenki igyekezett uralkodni a kaoszon… A furdo eppen a felujitasi befejezo munkalatokat viselte, igy egeszen ujszerunek lehetett mondani. Ugyan a wc-tartalybol a vizet ugy kellett kiimadkozni, na jo, pumpalni, meg ugye ez a “hideg es melegvizes csaptelep kulon”-dolog… A 21. szazadban meg mindig ragaszkodnak angolek ehhez a valasszuk szet a hideg es melegvizet… Bezzeg a furdokadnal keverocsaptelep volt… Ott teljesen mindegy lenne, hiszen ha furdik az ember, akkor elobb megtolti a kadat, lenyegtelen, hogy egy, vagy ket csapbol folyik a viz, ha zuhanyzik az ember, akkor meg angolek ugyesen kitalaltak a kozosito csovet – ezt is kesobb lattam meg valahol. A mosdonal pedig maradt a ket kulon csaptelep. Telen probaljunk meg kezet mosni langyos vizben……… Dugdostam a kezem egyik csap alol a masik ala felvaltva, de sehogy sem volt jo… Na, jol leragadtam ennel a csaptelep temanal… Menjunk csak tovabb. A foldszinten tehat volt az eloter, ami nekem szuk, volt a konyha, meg a furdo. Ezen kivul volt egy szoba, ami eredetileg nappali lenne, de kiadas szempontjabol a nappaliert senki nem fizetne, igy meg ket embert be lehet oda suvasztani, es penzt kerni erte… Igy volt egy szoba lent, ahol ket srac lakott, ket algeriai. A padlaslepcson feljutva a felso szinten volt egy nagyobb szoba, itt lakhattam en az orosz lannyal, meg ket csoppnyi szoba, ahol egy-egy ember lakott – a harmadik algeriai meg a spanyol srac. A tetoterbe nem lehetett felmenni, nem volt beepitve. A kert-teraszra kilepve volt egy kalyiba, ide volt elzarva a kazan. Szo szerint elzarva! Nem ferhettunk hozza. Az oka: a berbeado beallitotta, hogy legyen reggel melegviz meg este, meg egy keveske futes, de neki a leheto legolcsobb legyen majd a gazszamlaja… Mindez azt jelentette, hogy naponta ketszer ket orat volt futve a haz. Lent, az also szinten ez jo is volt, foleg a konyhaban, mivel egeszen delutan 5-tol majdnem ejfelig mindig fozott valaki ott, meg az emeleten a ket kicsi szobaban is elment ez a futes, de a nagyszobaban, ahol laktam… Ket hatalmas ablakkal megaldva… Szimpla uveg termeszetesen, hiszen Angliaban nincs hideg telen sem… Szerintuk nincs. Hajnali haromkor felebredtem, hogy megfagyok, es konkretan a leheletemet lattam a szobaban…….. Nem akarok csunya szavakat hasznalni, de tenyleg olyan hideg volt, mint ami most barkinek is eszebe jut… Egyebkent tenyleg nem veszes a tel, a hideg itt, csak a szel ne fujna… Ha fuj, akkor hideg van, ennyi. Meg egyebkent is hideg van, ha nem fut az ember. A falakon termeszetesen a butorok mogott vegig ott a fekete penesz… Nem is ertem oket, jobb nekik az, hogy evente-ketevente ujrafestetnek, meg peneszt olnek, minthogy esetleg egy kicsit tobbet futsenek??? Jo, nem szamoltam utana, de szerintem nem eri meg igy jobban, ahogy most csinaljak.
Erkezes
2011 május 25. | Szerző: gandika
most hirtelen
2011 június 25. | Szerző: gandika
Bonanza Banzai….. Es megyunk angol modra kocsmazni…
Oldal ajánlása emailben
X