2011 június 5. | Szerző: gandika |

Gondoltam, hogy ha mar egyszer ismet elkezdtem blogot irni, akkor szepen rendszerezem a dolgokat, es szepen, rendszeresen irok. Hat a nagy fenet… Alapvetoen idom nem sok van, amikor meg lenne, akkor meg energiam nincs. Hogy is van ez? Es termeszetesen az agyam meg folyamatosan jar, es egyfolytaban tudnek mit irni, de leginkabb csak annyi tortenik, hogy magamban leporognek a le nem irt sorok, es oda mar nem jutok, hogy rogzitesre is keruljenek… Kene egy diktafon? Akkor meg kellene hozza egy harmadik kez is, amivel mindig tartani tudom, amikor eppen kell. Na jo, azert ne essunk tulzasba, nem olyan nagy katasztrofa ez, hiszen nem egy Ady, vagy egy Kosztolanyi, vagy akarki hasonlo lennek… Semmit nem veszit a vilag, ha nem irom le, amit gondolok, ez az igazsag. Csak olykor nekem is jobb lenne, ha ismet vegiggondolhatnam a dolgokat, es egyszerubb, ha elolvasom, amit mar egyszer atragtam – mondtam, hogy onzo vagyok… De nem, mert nem irom le, csak magamban porognek a dolgok, es miutan kimeritettem agyban a gondolkodnivalot, mint aki jol vegezte dolgat, szepen be is csukom a “rekeszajtot”, es ennyi. Pedig milyen jo kis gondolatok tudnak megfogalmazodni bennem ilyenkor! Ismetlem onmagam, nem a vilagnak jok, nekem.

Ma reggel peldaul, mikor felebredtem, igazabol masodszor, mert elsore a szokasos fel hetes idopont volt, de az meg tul koran volt, mivel haromkor keveredtunk agyba, szoval, olyan kilenc korul felebredve beindult a gepezet a globuszban – marmint a fejemben. Ismet a mit is akarok en csinalni cimu musor. Igen, sajnos mostanaban egyfolytaban ez a szappanopera megy nalam, de azt hiszem azert, mert abban az eletkorban vagyok, amikor mar marhara meg kelett volna talalnom a helyem, a tarsam, csalad, ilyenek. De ugye en meg mindig egyedul, vandorolva… Es sokszor kinlodva. Talan, mert elegem van a keresgelesbol. Ma inkabb a tarsnelkuliseg kesztetett gondolkodasra. Hogy lehet az, hogy itt vagyok mindjart 31 evesen, es nem birok ralelni a megfelelo himnemu egyedre? (Igen, barmilyen furcsa is a mai vilagban, en himnemut szeretnek.) Az egyik nyomos ok minden bizonnyal, hogy jelenleg nem is talalkozom nagyon emberekkel, ugy eleg nehez. Meg most iti vannak azert a nyelvi akadalyok is, legalabbis szamomra ez gat. Na de mig otthon voltam, sem voltam kepes kiegeszittetni magam… Valahogy mindig a tabu pasikba botlottam bele… Es amikor ugye eppen el van foglalva a lelkem-szivem-agyam valakivel, es igen, eppen megbeszelem magammal, hogy nem, nem lehet, es tabu, es hasonlok, addig ugye eltelik mindig nemi ido, es aztan, mire letisztulnak a dolgok bennem, egy ideig senki, aztan megint tabu… A tabukkal az a baj, hogy tul sokan vannak. Mitol is tabu egy pasi? Lassuk csak. Leginkabb a barat kategoriaba tartozas, illetve egyeb kiegeszito korulmeny miatt. Az illeto jobarat. Az illeto jobarat es mondjuk fonokom. Az illeto jobarat es mondjuk nos. Az illeto jobarat es mondjuk csaladja van. Az illeto jobarat es mondjuk ugyfel. Az illeto jobarat es mondjuk uzleti partner. Az illeto jobarat es mondjuk van kozos nagyon jobarat. Az illeto jobarat rokona, es barat is egyben. Es ezek kombinacioi. A kedvencem volt: az illeto jobarat, fonok, nos es csalados. Hm. Nehez felulmulni. A jobarat kategoriaval alapvetoen “csak” az a bajom, hogy nekem fontosak a baratok, marmint, igen, mindenkinek fontosak, de en nem szeretem elvesziteni oket, sajnos eleg sok veszteseg ert mar ilyen teren. Tehat, fontosak, igy, ha esetleg a baratsagon tulmenoen valami mas is kerul a levegobe, akkor mindig visszariadok, hogy en nem akarom feldobni az ermet egy nagy kedojelert. Azaz, hogy inkabb legyen barat, mintsem megprobalni a kapcsolatosdit, ami ugye eddigi tapasztalataim szerint nem szokott mukodni – bar ezzel a hozzaallassal, tudom, nem is fog sosem -, majd a nem mukodo kapcsolatosdi utan meg teljesen elvesziteni az illetot. Azonban az igazsaghoz az is hozzatartozik, hogy igy is elveszitem az ilyen baratokat. ugyhogy lehet, hogy valtozik a felfogasom, es inkabb belevagok a kerdojelbe. Csak rossz erzes azert realizalni, hogy szamomra kedves embereket veszitek el csak azert, mert ilyen hulye emberi mivoltunk van. Mert valljuk be oszinten, a vilagunkat mi mozgatja leginkabb: ehseg, szex es aztan a gyarapodasi kenyszer, es temeszetesen a hatalomvagy. A tudavagyat en a hatalomvagy egyik fajtajakent emlitem… Es meg mielott valaki azt gondolna, hogy hianyos filozofiai eszmefuttatasokba bocsatkoznek, kjelentem, a fenti felsoolas ertelemszeruen nem teljes es arkitott, egyszerusitett. Es nem is boncolgatnam tovabb. Visszaterve a barat-tabu-korre, igen, rajottem, hogy a tabunak gondolt embereket elobb-utobb igy is ugy is elveszitem. De nos, csalados tabuval nem kezdek, en sem szeretnem megtudni, milyen erzes megcsaltnak lenni. Es itt nem is csak a szex oldalara gondolok, hanem erzelmi megcsalasra. Bar az mindenfelekeppen kialakul valamilyen szinten, ha mar felmerul a baratsagon tulmutato irany… Mert azert az igazsaghoz hozzatartozik, mentem bele ilyenbe is, de mondjuk erzelmileg nem kotodtem annyira. Igy abba is hagytam, mielott tul bonyolult lett volna az ugy. Es nem vagyok ra buszke, es sajnalom, hogy voltam olyan hulye, hogy belementem. Tanultam belole. Csak igy megint oda lyukadok ki, hogy a tabupasik…… Miert is nem talalkozom en vegre nem tabuval??? Akivel erdemes is talalkozni, ugy ertem.