A szallas

2011 május 26. | Szerző: gandika |

Az elso hetvege itt, Londonban a barataimmal telt, naluk vendegeskedtem egeszen vasarnapig. A lakotarsaik, ket lany britek. Nem allitom, hogy mindent ertettem, amit mondtak, mert sajnos nem, de nagyjabol igen. Ami azert egy kis orommel toltott el, hiszen legalabb egy ici-pici haszna volt annak a rengeteg kidobott penznek es energianak, amit angol nyelvtanulasra koltottem otthon… Ossze sem merem szamolni, de nagysagrendileg olyan ketmillio korul jar… Rendben, ezt evek alatt, de a passziv tudason kivul sok mast nem sikerult osszeszednem. Nekem hasznalnom kell egy tudast, csak akkor tudas, ha csak van az agyamban, akkor semmire nem megyek vele.

Igazabol nem sok mindent csinaltunk, ennyi ido utan nem is nagyon emlekszem ra, csak olyanokra, hogy vettunk telefonkartyat, meg berletet, meg a kornyekukon maszkaltunk, buszoztunk. Azt viszont el kell ismernem, hogy eszmeletlenul nagy segitseg volt, hogy kvazi befogadtak es istapoltak. Es tenyleg, azota is ezt teszik. Barmi problema akad, ok mindig segitenek. Hihetetlen…

Na de, vasarnap estetol volt szallasom. A nyelviskolan keresztul volt intezve, egy csaladnal foglaltam helyet. A cimet termeszetesen akkor kaptam meg, amikor mar a repulon ultem, magyaran, szinte az utolso pillanatban. Baratosnem segitsegevel atmetroztunk az egesz varoson a megadott cimre, sajnos a borondom nem lett konnyebb, es nana, hogy lepcsok is voltak menet kozben. Azonban egy fiatalember ekkor is segedkezett, olyannyira, hogy egeszen a cimig kisert minket, mivel kiderult, a szomszed utcaban lakott – nem tudom, most ott lakik-e meg, vagy sem… Bekopogtattunk az ajton, egy srac ki is nyitotta… Kiderult, egy diakszallo-szeru volt a haz, es hogy nem is csaladhoz lettem elszallasolva. Persze, ez a tipusu szallas kevesebbe kerult, emiatt meg masnap intezkednem is kellett. A hazban negy srac es egy lany volt rajtam kivul. A sracok kozul harom Algeriabol jott, egy Spanyolorszagbol, a leanyzo pedig orosz volt. Elso megilletodottsegem utan meg kellett allapitanom, hogy nem is olyan nagy baj, hogy ide kerultem, ezek koze az emberek koze, mivel mind nagyon baratsagos es kedves volt. Termeszetesen ugyanabba a nyelviskolaba jartunk mindannyian, kulonbozo szintu csoportokba. En akkor meg nem tudtam, melyik szintre is kerulok, ez csak masnap, azaz hetfon derult ki ugyebar a nyelviskolaban. Az elso ejszaka nem sokat aludtam ebben a hazban, ugyanis nem sikerult feljutnom a szobamba, amin az orosz lannyal osztoztunk. A konyhaban kisebbfajta parti alakult ki erkezesem estejen, foztek nekem vacsorat, es egymas hazajarol kerdezgettuk egymast, amit az amitastechnikanak es a “jutubnak” koszonhetoen minden egyes mondat utan megspekeltunk egy kis videos bemutatoval.

A haz maga London nem epp a legszebb, de nem is a leglepukkantabb kornyeken talalhato, a 3-as zonaban Eszak-keleten. Tipikusan zartsoruan beepitett utca, ketszintes plusz tetoteres hazakkal, hatul zsebkendonyi kerttekkel, mind gondosan elszeparalva a szomszedtol, ha csak lehet, jo magas es zart keritessel. Ennek a haznak a kertjet teraszkent emlitenem, mivel teljesen le volt burkolva, es valojaban egy terasznyi meretu. Majdnem elfelejtettem, volt elokert is! Azaz volt hely a kukaknak, es meg lehetett meg kozeliteni a bejarati ajtot is… Kivulrol teljesen atlagosan nezett ki az epulet, semmi kulonlegeset nem mondhatnek rola. Belulrol viszonylag karbantartott, nem tul lelakott, szamomra tul szuk kozlekedokkel megaldott lakoter fogadott. Utolag meg kellett alapitanom, hogy London lakasait tekintve igenis jo allapotban volt az a lakas. Hogy en miket lattam itt… Majd errol is egyszer. Visszaterve szallasomhoz. Tul szuknek mondanam a kozlekedoket. Mivel valoban azok, hazai viszonylathoz kepest. A lepcso, melyen a szobakhoz kell felmenni, eppen olyan, mint a nagymamamnal a padlasfeljaro. Mar ami a kenyelmi fokozatot jelenti, eppenolyan meredek es szuk es rovidek a belepok. Csak epp karpitozva van… A konyha picike, de diakszallo, minek itt fozni… Eppenseggel mindenki minden nap fozott. Mivel egy diaknak sajnos altalaban nincs penze etterembe, pubba jarni enni, olcsobb fozni. Emiatt folyton kupis es koszos volt a konyha, annak ellenere, hogy mindenki igyekezett uralkodni a kaoszon… A furdo eppen a felujitasi befejezo munkalatokat viselte, igy egeszen ujszerunek lehetett mondani. Ugyan a wc-tartalybol a vizet ugy kellett kiimadkozni, na jo, pumpalni, meg ugye ez a “hideg es melegvizes csaptelep kulon”-dolog… A 21. szazadban meg mindig ragaszkodnak angolek ehhez a valasszuk szet a hideg es melegvizet… Bezzeg a furdokadnal keverocsaptelep volt… Ott teljesen mindegy lenne, hiszen ha furdik az ember, akkor elobb megtolti a kadat, lenyegtelen, hogy egy, vagy ket csapbol folyik a viz, ha zuhanyzik az ember, akkor meg angolek ugyesen kitalaltak a kozosito csovet – ezt is kesobb lattam meg valahol. A mosdonal pedig maradt a ket kulon csaptelep. Telen probaljunk meg kezet mosni langyos vizben……… Dugdostam a kezem egyik csap alol a masik ala felvaltva, de sehogy sem volt jo… Na, jol leragadtam ennel a csaptelep temanal… Menjunk csak tovabb. A foldszinten tehat volt az eloter, ami nekem szuk, volt a konyha, meg a furdo. Ezen kivul volt egy szoba, ami eredetileg nappali lenne, de kiadas szempontjabol a nappaliert senki nem fizetne, igy meg ket embert be lehet oda suvasztani, es penzt kerni erte… Igy volt egy szoba lent, ahol ket srac lakott, ket algeriai. A padlaslepcson feljutva a felso szinten volt egy nagyobb szoba, itt lakhattam en az orosz lannyal, meg ket csoppnyi szoba, ahol egy-egy ember lakott – a harmadik algeriai meg a spanyol srac. A tetoterbe nem lehetett felmenni, nem volt beepitve. A kert-teraszra kilepve volt egy kalyiba, ide volt elzarva a kazan. Szo szerint elzarva! Nem ferhettunk hozza. Az oka: a berbeado beallitotta, hogy legyen reggel melegviz meg este, meg egy keveske futes, de neki a leheto legolcsobb legyen majd a gazszamlaja… Mindez azt jelentette, hogy naponta ketszer ket orat volt futve a haz. Lent, az also szinten ez jo is volt, foleg a konyhaban, mivel egeszen delutan 5-tol majdnem ejfelig mindig fozott valaki ott, meg az emeleten a ket kicsi szobaban is elment ez a futes, de a nagyszobaban, ahol laktam… Ket hatalmas ablakkal megaldva… Szimpla uveg termeszetesen, hiszen Angliaban nincs hideg telen sem… Szerintuk nincs. Hajnali haromkor felebredtem, hogy megfagyok, es konkretan a leheletemet lattam a szobaban…….. Nem akarok csunya szavakat hasznalni, de tenyleg olyan hideg volt, mint ami most barkinek is eszebe jut… Egyebkent tenyleg nem veszes a tel, a hideg itt, csak a szel ne fujna… Ha fuj, akkor hideg van, ennyi. Meg egyebkent is hideg van, ha nem fut az ember. A falakon termeszetesen a butorok mogott vegig ott a fekete penesz… Nem is ertem oket, jobb nekik az, hogy evente-ketevente ujrafestetnek, meg peneszt olnek, minthogy esetleg egy kicsit tobbet futsenek??? Jo, nem szamoltam utana, de szerintem nem eri meg igy jobban, ahogy most csinaljak.