Erkezes

Ez ev januar 7-en erkeztem Londonba. Semmi kulonleges tervem nem volt, szimplan elegem lett magambol otthon. Es az angol nyelvtanulas sem sikerult kis hazankban, ismerem mar magam, ha nem vagyok rakenyszeritve valamire, akkor nem fogom megcsinalni. Alapvetoen egy lusta ember vagyok, es onzo. Ez az igazsag. Emellett igyekszem segiteni a barataimon, tudok en onzetlen lenni, de ugy gondolom, csak azert, mert azzal is magamnak okozok oromot. Tehat vegtere is megiscsak onzo volnek.

Szoval, megerkeztem Luton repterere, esett az eso. Persze, hogy esett. 31,5 kg-os nagyboronddel es valamivel tobb, mint 10 kg-os kezitaskammal, nagykabatban, es meg ket puloverben – nem fert mar tobb a borondbe… Hosszu kigyozo sorban vartam, mig leellenoriztek, valoban en vagyok en. Rendben, elismerem, kell a biztonsag. Na de hogy egy oras varakozas utan a borondomre tovabbi fel orat kellett varnom. Eljen, megtalaltam a “kicsiket”! Irany a busz. Amire eredetileg szolt volna az elore lefoglalt jegyem, mar reg elment. Ertelemszeruen nem kekeckedtek, mikor felszalltam az eppen soron kovetkezore, azert megiscsak bosszantott egy kicsit, hogy ennyire sok idobe telik kijutni egy repterrol… A szemerkelo esobol egyszercsak zuhatag lett, aztan semmi. Londonba erve ismet fuggonyszeru aldas fogadott. Leszalltam a baratok altal megjelolt megalloban. Es itt kezdodott a sok-sok feladat. Vegyek Oyster-kartyat, vagy mit. A helybeli utazashoz. Rendben, elrancigaltam piciny taskacskaimat a legkozelebbi underground megallohoz, kertem tort angolsaggal ezt a kartyat, fel is toltottem kemeny 10 Fonttal. Siker! Kovetkezo feladat volt atevickelni a szakado esoben az overground megallohoz. Csak 8 percnyi vonszolas volt. Tokeletesen vizes voltam mar akkorra. Es jott a hidegzuhany. LEPCSOK! Na igen, az ember lanya nincs felkeszulve mindenfele emeloszerkezettel egy ilyen egyszeru problemara. Azonban valoszinuleg latvan ketsegbeesett arcomat egy valoban angol uriember a segitsegemre sietett, es mielott kimondtam volna tort angolsagommal, hogy vigyazzon, nagyon nehez a borond, felkapta, azaz csak felkapta volna, vegulis megemelte, es lerangatta nekem a lepcsosoron. Nem gyoztem halalkodni neki. Es volt olyan udvarias, megkerdezte, hova megyek, varnak-e ott ram, kell-e tovabbi segitseg. Oszinte leszek, nagyon jolesett ez a figyelem. Ugyanakkor magamban mergelodtem, mert hiaba probalt beszelgetni velem, sajnos igen keves szokinccsel rendelkeztem akkoriban meg, igy az egyszavas valaszokon kivul massal nem szolgalhattam. Pedig milyen jokiallasu fiatalember volt! Igy jartam. Meg a vonatra felsegitette a “kiskutyamat” (a borondot). Eberen figyeltem, hol kell leszallnom. Szerencsemre erkezesi allomasomon nem volt lepcso, igy konnyeden, pontosabban szolva egy malhas szamar konnyedsegevel abszolvaltam a dolgot. Este negyed hat volt. A leiras szerint szepen bevanszorogtam ehesen, szomjasan es borig azva a kijelolt vendeglatoipari egysegbe, magyarul kocsmaba, na jo, itt pubnak hivjak. Akkor is egy kocsma. Kertem egy forro teat, es letelepedtem. Nagyon jolesett egy kicsit melegben lenni es csak ucsorogni. Nagyon korbenezni sem tudtam, el voltam foglalva a tea szurcsolgetesevel es a kabatom szaritgatasaval, mikor hirtelen mar hat fele jart az ido, es megjelent baratosnem. Rogton ossze is szedtuk szanaszet hevero tagjaimat, meg cuccaimat, es kisse erotlenul, de orommel atvonaglottam a szemben levo hazba, mivel ott laknak. Es, jottek a lepcsok…. Azert ketten megoldottuk a dolgot, de akkorra mar a nevetestol nem volt erom…

Vegre, itt vagyok, gondoltam. Igazabol csak a hetvegere csoveztem naluk, mert vasarnap estetol volt szallasom a nyelviskolan keresztul. De az a kovetkezo tortenet lesz.

A borondot kinyitvan kelletlenul kellett elfogadnom, hogy az eso megtette hatasat: beazott a borond. Azert egy meregdraga S….ite-tol ezt nem vartam volna, na de ez legyen a legnagyobb baj. Szepen kiteregettem szerteszet baratosnem alberleteben a ruhaimat szaradni, ami csak azert volt egy kicsit kenyelmetlen, mert masik harom emberrel lakik ott. Az egyik mondjuk a testvere, de akkor is… Szepen kaptam vacsorat, es nagyon jolesett, hogy orultek nekem. Faradt voltam, es belul, ott, bent sok-sok zavaros gondolat vitatkozott egymassal a jovot illetoen. Ok elvontak a figyelmemet, es igazabol azota is ezt teszik, sok egyeb, viszonozhatatlan segitseg mellett.